Emlékkiállítás

Írta:  8200 Veszprém március 11 2019 Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése

Bojtor Károly Túlsó part - emlékkiállítás

Dubniczay-palota / Várgaléria
megnyitó: 2019. március 14. 15 óra
megtekinthető: 2019. április 28.
megnyitja: Gopcsa Katalin művészettörténész

BOJTOR KÁROLY
(Mátraverebély 1933 – Budapest 1999)

„Sokat és folyamatosan dolgozott. Százával készültek tollrajztanulmányok egy-egy kéztartáshoz, pontosan megtervezte tájképeinek színárnyalatait, eleve kiküszöbölte a véletlen alakzatokat, az esetleges hatásokat. Még sincs nyoma spekulációnak, nem érezzük a napi festőmunkát megelőző roppant feszültségét. Szinte ösztönös hömpölygésben követi egymást kép kép után, mindig túllépve az elért eredményen és folytatva a már megtett út minden mozzanatát. Így alakult ki a pályakép különös belső egysége és ívelése.” – Aradi Nóra művészettörténész írta a fenti értékelést abban a könyvben, amely a Bojtor Károly Alapítvány gondozásában jelent meg, nem sokkal a művész halála után.

Bojtor Károly 1933-ban született a Nógrád megyei Mátraverebélyen. 1963-ban végezte el a budapesti Képzőművészeti Főiskolát, ahol Pap Gyula és Domanovszky Endre voltak a mesterei. 1960 óta rendszeresen kiállított, 1964-ben már önálló tárlatot rendezett szűkebb hazájában, Nógrád megye székhelyén. 1964-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott, 1998-ban Veszprém városa Gizella-díjat adományozott neki.

Élete utolsó húsz évét töltötte Veszprémben, s ez idő alatt valódi veszprémivé vált. Első önálló kiállítása városunkban a Vegyipari Egyetemen volt, a mostani kiállítás helyszínén, a Várgalériában 1997-ben láthatták festményeit. 2000-ben már rendezett emlékkiállítást tiszteletére a Művészetek Háza.

„Idillnek nyoma sincs, a gazdagon árnyalt színvilágra sem a derű a jellemző, de mindegyik kompozíció megnyugtatóan kiegyensúlyozott, a tér és a tömeg viszonya áttekinthető és tiszta. Ezekből az összefüggésekből bontakozik ki a pálya különös volta.” − írta Aradi Nóra.

Bojtor Károly egy régi tévéinterjúban így beszélt: „Állást is szeretnék foglalni ezekkel a képekkel… örök emberi érvényű a küzdés és a hit, hogy az emberi tennivaló mindig előbbre és följebb viszi a létet.”  

Na-Bed