A miniszter a köszöntéskor meglepő őszinteséggel nyitott: „Nem én vagyok a legjobb területfejlesztő Magyarországon, sőt, azt is megkockáztatom, hogy egyáltalán nem értek hozzá.” Hangsúlyozta, hogy az ő érdeklődése a területi politika irányába mutat, és munkájában olyan embereket gyűjt maga köré, akik kiválóan értenek a témához, és az ő tapasztalataikra támaszkodik.

A miniszter elmondta, hogy amennyiben a választópolgárok is úgy gondolják, a következő ciklusban megkezdhetik azt a politikai átalakítást, melynek előkészületei az elmúlt négy évben zajlottak. Ez a fejlesztéspolitika két fő ágon valósulna meg: az egyik ág a belső perifériákra koncentráló felzárkóztató fejlesztési politika, a másik pedig az ösztönző fejlesztéspolitika, ami térségeket emelne fel, ezzel funkcionális térségekre alapozott fejlesztéspolitika valósulna meg.

A régiók fejlettségi szintjét elemezve Navracsics kiemelte, hogy 2010 és 2020 között dinamikus felzárkózás zajlott Magyarországon, ezt követően azonban a folyamat – párhuzamosan a gazdasági növekedéssel – megtorpant. Ezt a jelenséget a koronavírus okozta károk elhúzódó hatásával magyarázta. Az uniós csatlakozás egyik kiemelkedő nyertesének Budapest tekinthető a régiófejlesztés szempontjából, amelyet a Nyugat- és Közép-Dunántúl követett. Szerinte három „bajnokság” létezik: a fejlett régiók (Budapest, Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl, Pest vármegye), valamint a felzárkózó és a leszakadó térségek. A miniszter megállapította, hogy a jelenlegi számok alapján mostanra válságba került a nyugati országrész is, és már nem a szomszédos Burgenland a versenytársa.

A miniszter rávilágított, hogy az aktuális versenyképesség a jövő fejlettségét vetíti előre, és számos most sikeres európai terület rosszabb gazdasági helyzetre számíthat a jövőben. Ahogy a gazdasági mutatók mérséklődnek, a közép-európai városok gazdasága lesz kiemelkedő, amelyben Budapest is részt vesz. A diplomások számát mutató térkép közel fedést mutat a gazdasági potenciállal: a diplomások erősebb koncentrációja erősebb gazdaságot eredményez – jegyezte meg.

A miniszter megállapította, hogy a nagyvárosokból a környező településekre áramló népesség miatt Magyarország az Európai Unió harmadik leginkább ingázó nemzete, 42 százalékos aránnyal. Ez a probléma kiemelkedően érinti a Budapest és agglomerációs övezetet, ahol mintegy 5 millió ember van napi szinten kapcsolatban a fővárossal, elképesztő nyomást gyakorolva a közlekedési infrastruktúrára. Ennek ellensúlyozására hozták létre a Pannon-tengelyt (Székesfehérvár, Veszprém, Zalaegerszeg összekötésével), hangsúlyozva, hogy a versenyképességet nem csak városokra koncentrálva, hanem térségi szinten kell fejleszteni. Példaként emelte még ki a Versenyképes Járások Program sikeres első évét is, amely számos pozitív együttműködésre mutatott példát.

Navracsics Tibor kérdésekre reagálva elmondta még, szerinte a beruházási és az építési törvények nem jók hazánkban, mert a bürokrácia miatt a beruházások lassúak és drágák. Példaként említette, hogy egy beruházónak az ötlettől az átadásig 98 lépést kell megtennie. Szóba került még a közösségi közlekedés is. Navracsics véleménye szerint Lázár János építési és közlekedési miniszter a keleti országrészt tartja előtérben, ha fejlesztésről van szó, pedig a nyugati országrészben is egyre nagyobb a probléma. Arról is beszélt, hogy a Balaton könnyedén körbevonatozható lenne, ha a keleti végén megépülne az a két deltavágány, ami ehhez szükséges, ennek költsége 5 milliárd forint és jelentősen hozzájárulna a térség fejlődéséhez.