Az ősz és a tél beköszöntével a magyar utak nemcsak csúszósabbá, de „fényesebbé” is válnak, sajnos a szó legrosszabb értelmében. Ahogy rövidülnek a nappalok és gyakoribbá válik a csapadék, úgy kerül elő a sofőrökből két, egymással ellentétes, de egyaránt veszélyes viselkedésminta. Az egyik tábor még szakadó esőben is a nappali menetfénnyel (DRL) közlekedik, láthatatlanná válva hátulról, míg a másik tábor a „biztonság” nevében minden létező fényforrást felkapcsol, amit a gyárban az autóra szereltek.

A téma aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint a reggeli csúcsforgalom vagy egy esős, esetleg ködös időszak a 8-as úton. A látási viszonyok romlásával arányosan nő a káosz, ami a fejekben található a világítással kapcsolatban. De miért használjuk rosszul a világítást? Tudatlanság? Nemtörődömség? Vagy a modern autók túlzott automatizmusa az oka? Cikkünkben szétszedjük a magyar valóságot, és helyretesszük a KRESZ szabályait.

A vörös köd átka: a hátsó ködlámpa

Ez a leggyakoribb konfliktusforrás. Sokan úgy gondolják, hogy esőben vagy szürkületben a „biztonság kedvéért” felkapcsolják a hátsó ködzárófényt. Ez súlyos hiba!

A hátsó ködlámpa teljesítménye megegyezik a féklámpáéval (21 Watt), de a fénye folyamatos. Esőben az aszfaltról visszaverődve szó szerint elvakítja a mögötted haladót, ráadásul „maszkolja” a féklámpádat: ha hirtelen megállsz, a mögötted jövő nem érzékeli időben a kontrasztot, ami ráfutásos balesethez vezethet.

A KRESZ (1/1975. (II. 5.) KPM-BM rendelet) egyértelmű: Mozgó járművön hátsó ködlámpát csak akkor szabad használni, ha a látási viszonyokat köd vagy sűrű hóesés akadályozza. Az eső nem indok! Etikett: ha a köd ritkul, lakott területre érsz, vagy – ami a legfontosabb – utolér egy másik jármű, azonnal kapcsold le! Ha látod a mögötted jövő lámpáját a tükörben, ő is lát téged. Ilyenkor a ködlámpa már nem véd, hanem támad.

A modern csapda: nappali menetfény (DRL)

A másik véglet a kivilágítatlanság. A nappali menetfény (DRL) remek találmány, de gyárilag általában csak elöl világít. Sok sofőr esőben, szürkületben vagy ködben is az „AUTO” állásra bízza magát. A szenzorok azonban gyakran elégnek érzékelik a fényt (pl. egy világos, tejfehér ködben), így nem kapcsolják fel a tompítottat. Eredmény: elöl van némi fény, hátul viszont az autó teljesen sötét. Egy esős autópályán ez felér egy öngyilkossággal. Rossz látási viszonyok között ne bízz az automatikában! Tekerd át a kapcsolót tompítottra, hogy hátul is lássanak!

Helyzetjelző vs. tompított

Tegyünk tisztába egy alapfogalmat: a helyzetjelző (a „kis lámpa”) nem közlekedésre való. Arra szolgál, hogy álló járművet világítson meg sötétben. Forgalomban részt vevő autón önmagában használni tilos. Amint elindulsz, minimum a tompított fényszórónak (vagy nappal a DRL-nek) égnie kell.

A világítás a közúti kommunikáció nyelve. Ha rosszul használod, az olyan, mintha ordibálnál (indokolatlan ködlámpa) vagy némán tátognál (kivilágítatlan autó).