A rendezvény, amelyet az eseményt beharangozó satótájékoztatón Sótonyi Mónika alpolgármester találóan a „város szívdobbanásának” nevezett, idén is a látványos elemek helyett a mélylélektani kapcsolódásra épít. Oberfrank Pál igazgató hangsúlyozta: a személyes találkozások elszemélytelenedő világában a színháznak kötelessége tükröt tartani és kapaszkodót nyújtani.

Az idei programsorozat egyik legbátrabb vállalása az öngyilkosság megelőzésének és a mentális kríziseknek a feldolgozása. Olyan darabok keresik a válaszokat a „visszavonhatatlan tettre”, mint Florian Zeller A fiú című drámája vagy a Szécsi Pál tragikus sorsát megidéző előadás. A fesztivál nem hagyja magára a nézőt a nehéz gondolatokkal: minden előadást szakemberek – köztük Kellerné Egresi Zsuzsanna és Kardos Klára – által vezetett beszélgetések követnek.

A fesztivál DNS-ének szerves része az elfogadás. Április 16-án az „Elfogadás örök divat!” bemutatón a társulat kihívással élő tagjai lépnek kifutóra, bizonyítva a szépség egyetemlegességét. A nemzetközi palettát a lengyel Teatroterapia Lubelska társulata színesíti, míg az emberi akarat erejéről olyan művészek vallanak, mint a bénulásból alkotóként visszatérő Horváth Renátó.

A fesztivál zárásaként a túlélés művészete kerül előtérbe a Rose című monodrámával, emlékeztetve: a humor és az önsajnálat hiánya a legnehezebb időkben is megtartó erő lehet.

 Nyitókép: Veszprémi Petőfi Színház