Délelőtt 10 órakor A szegény halász meg a túl sokra vágyó felesége várja a 4 év feletti gyerekeket és családjukat. A marionettszínházi előadás története ismerős mesei alaphelyzetből indul: a szegény halász aranyhalat fog, amely teljesíti három kívánságát – és természetesen a felesége kívánságait is. Csakhogy az asszony egy idő után már nem egyszerűen többre vágyik, hanem túl sokra.

A Markó Róbert által írt, Boráros Milada rendezésében készült előadás azonban nem áll meg a „kapzsi ember pórul jár” tanulságánál. A történet arra is keresi a választ, hogy vajon mitől leszünk igazán boldogok, és képesek vagyunk-e megbecsülni azt, amink már van. A Balatonra megszólalásig hasonlító nagy víz partján játszódó mese játékos formában beszél vágyakról, elégedettségről és az élet valódi értékeiről. A halászt Horváth Márk, feleségét Markó-Valentyik Anna alakítja.

Este 19 órakor már a felnőtt nézőké a színpad, amikor a KL Színház vendégelőadásaként érkezik a Kabócába az Alaine – Ideje a meghalásnak. Markó-Valentyik Anna szólóelőadása Polcz Alaine szövegeiből indul ki, és a drámai színházat, a táncművészetet és a báb műfaját kapcsolja össze.

Egy harmincas színésznő és egy nyolcvanéves báb találkozik a színpadon. Ketten vannak, mégis egyedül – és egyedül vannak, mégis ketten. Az előadás az öregedésről, a nőiségről, az elmúlásról és arról beszél, amiről talán a legnehezebb beszélni: a halálról. Polcz Alaine gondolatai Karády Katalin dalaival, mozgással és bábjátékkal kerülnek egymás mellé, egy olyan különleges színházi nyelven, amely egyszerre személyes, költői és megrázó.

Az előadás rendező-koreográfusa Ladányi Andrea, a Polcz Alaine-szövegekből szerkesztett anyagot Markó-Valentyik Anna jegyzi, a dramaturg Nagy Orsolya. A zene Borlai Gergő és Kákonyi Árpád munkája, a látvány LAndrea nevéhez fűződik. Az előadás 14 éven felülieknek ajánlott.

Október 10-én tehát egyetlen nap alatt a mesei kívánságoktól az élet nagy kérdéseiig juthatunk el a Kabócában: délelőtt egy aranyhal segít elgondolkodni azon, mennyit ér az, amink van, este pedig egy különleges színházi találkozás emlékeztet arra, hogy az életnek – és egyszer a meghalásnak is – megvan a maga ideje