Csepreghy Nándor parlamenti államtitkár beszédében emlékeztetett, az 1997-ben publikált, A kommunizmus fekete könyve szerint a világban közel 100 millió halálos áldozata volt a kommunizmus diktatúrájának.

Minden családnak van valamilyen története ebből a korszakból, legyen szó koncepciós perekről, földek államosításáról, karhatalmi önkényről. A történelmi példák mellett ott vannak a megvert emberek, a kisemmizett életek, a menekülésre kényszerített családok.

A kommunizmus a XX. század diktatúrája volt, azonban a XXI. században is velünk él. A magyar országgyűlés 2000-ben döntött úgy, hogy február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nevezi ki. 1947-ben ezen a napon a szovjet megszállók mentelmi joga ellenére elhurcolták Kovács Béla kisgazda politikust. Szimbolikus dátum az önkény, a bizonytalanság és az elnyomás példája.

Ma azért vagyunk itt, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. Ilyen körülmények között születnek olyan példaképek, mint Brusznyai Árpád, aki az ország jövőjét védte minden eszközzel.

Egy módon tudjunk elődeink áldozatát meghálálni: nem engedjük meg, hogy tetteik feledésbe merüljenek és visszatérjen mindaz, ami ellen küzdöttek.

A beszédet követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés mécseseit Brusznyai Árpád emlékműve előtt.