Abból merítettem, ami van. Piarista gimnáziumba járta, fekete reverendás tanárok tanítottak - beszélt rendezői munkájáról a Tanár úr kérem kapcsán Oberfrank Pál. Ahogy azt a sajtóbemutatón elmondta, Karinthy csodálatos érzékenységgel írta meg ezt a művet a szépségről, a reményről, a jövőről, a fiatalságról, a bennünk reszkető várakozásról, amit a kamaszkorban tapasztalunk meg, mikor keressük önmagunkat.

Színházi értelemben levettem a felesleget, amit nem tudtunk színpadra alkalmazni, de meghagytam a csodálatos mondatokat, ezért sok narráció hallható, továbbá bejátszott hanganyag, vagy éppen vetített képek - avatott be a részletekbe.

A színpadképet régi bútorokból sikerült összeállítani. "Megpróbáltam az egészet nagyon költöivé és érzékennyé tenni. Nagy segítségemre volt az a tíz elképessztő fiatalmeber, akiket kiválasztottunk az előadáshoz. Mindegyik más karakterű, nagyon érzékenyek. Becsülettel, alázattal, odaadással, tisztelettel és nagy figyelemmel álltak a munkához" - emlékezett vissza a próbákra. Annyi ígéret, tehetség és szépség van ebben az előadásban, bízom benne, hogy ez a nézőknek is átmegy" - fogalmazott.